Címlap Testvérvárosunk
PDF Nyomtatás E-mail
Tartalomjegyzék
Testvérvárosunk
2. oldal
Minden oldal

Testvérvárosunk az erdélyi Vámosgálfalva (Ganesti)

 

Vámosgálfalva községközpont Dicsőszentmártontól 5, Marosvásárhelytől 30 km-re, a Kis-Küküllő mindkét partján és a Bede patak völgyében terül el dombokkal körülvéve, festői környezetben. Hozzátartozik még három kisebb falu, Szőkefalva, Erdőalja és Küküllőpócsfalva is.
Lakói 700 évvel ezelőtt a falu jelenlegi helyétől nyugatra telepedtek le, amit régészeti leletek – feliratos kövek, útmaradványok – bizonyítanak.
A Honfoglalás korában ezt a területet az Árpádok birtokolták, majd a 10. században az erdélyi gyulák kezébe került. Az erdélyi Gyula lányának, Géza fejedelem özvegyének, Szent István királyunk édesanyjának, Saroltnak volt a kijelölt szállásterülete, ahol a nyári és a téli udvarhelyeiket tartották.
Lakói a falu jelenlegi helyére az 1241. évi tatárjárás elől menekülve telepedtek le. A tatárdúlás itt is komoly pusztítást okozott és ezt követően felerősödött a település szász jellege (a falu német neve Gallendorf illetve Hahnendorf).
A falu első írásos emléke említése 1302-ből származik POSSESSIO GALFALWA alakban. Névadója Gál comes, azaz Gál ispán vagy ennek egyik közeli felmenője lehetett. A falu neve szerepel több 14. századi forrásban: GAALFALWA (1343), GALFOLUA (1368), GALFOLLWA (1370), GALFFALWA (1394). Ezután a 20. századig Gálfalvaként, Küküllőgálfalvaként vagy Vámosgálfalvaként szerepel a különböző levéltári dokumentumokban. A Vámosgálfalva nevet a 19.-20. század fordulóján kapta, ugyanis az akkori földbirtokos, Dániel Elemér fahidat építtetett a Kis-Küküllőn át. Mivel a fahíd a család magántulajdonában át, hídvámot szedtek azoktól az idegenektől, akik át akartak menni a hídon. A híd mellé vámházat is építettek, ahol a mindenkori vámos lakott (ma virágüzlet áll az egykori vámház helyén).
Gálfalva a történelmi Magyarország Küküllő vármegyéjéhez, majd a kiegyezés után Kis-Küküllő vármegye dicsőszentmártoni járásához tartozott.
A trianoni békediktátum után Romániához csatolták, ahol előbb ebben a vármegyében marad, majd 1960-1968 között a Maros-Magyar Autonóm Tartomány dicsőszentmártoni körzetének a része. Jelenleg Maros megyéhez tartozik.
A hosszú évszázadok alatt több földbirtokos tulajdonába is került Gálfalva. Feljegyzések szerint 1379-ben Bolyai Tamás tulajdona, akinek leszármazottja volt a két Bolyai: Bolyai Farkas híres professzor és Bolyai János a világhírű matematikus géniusz.
Az első világháború előtt Dániel Mihály a falu földbirtokosa. Az ő fia Dániel Elemér, aki az első világháborút követő nehéz évtizedekben 1948-ig szervezte és irányította a vámosgálfalvai földművesek tevékenységét.
Ennek a családnak köszönhető az említett hídon kívül a vízi malom, birtokukra épült az ortodox templom és a jelenlegi kultúrház. A Dániel család tulajdona volt az a csodálatos udvarház is, ahol a jelenlegi Borház („Szász Hordója Étterem és Panzió”) működik. Ez Erdély első borháza, amelyet 1999-ben hoztak létre abból a célból, hogy partnerkapcsolatok létrehozásával a vidék borának érékesítését segítse elő. Ez az udvarház közel 4 ha. területen fekszik, 4000 hl. Kapacitású borpincéje van 250 férőhelyes borbemutató teremmel, amely kellemes, vendégmarasztaló századeleji hangulatot áraszt. A falu Erdély egyik legnevesebb történelmi borvidékéhez, a Küküllő-menti borvidékhez tartozik.
1849. január 17-én Gálfalva a szabadságharc egyik legfontosabb erdélyi csatájának volt a színtere. Bem József tábornok serege az osztrák Puchner Antal altábornagy által vezetett császári csapatokkal csapott össze, amely az utóbbiak gyors visszavonulásával végződött. Ennek következtében Bem seregei számára szabaddá vált az út egészen Nagyszebenig. A csata a magyarsárosi határban lévő erdő kiterjedt tisztásán zajlott, amit a mai napig „Magyar mezőnek” neveznek. A hősi halottak emlékére a gálfalvai Csere domb tetejére három sírkövet helyeztek el. Az 1990-es évek elején a református templom előtt pedig emlékművet állítottak a szabadságharc csatájának és a két világháború hősi halottainak tiszteletére.

A pápai összeírás szerint a gálfalvai gyülekezetnek 1332-ben már temploma volt. A hívek száma körülbelül 400-500 lehetett. A reformáció évszázadában a falu népe a református valláshoz csatlakozott. 1668-ban erdélyi viszonylatban Vámosgálfalván alakult meg az első presbitérium. A falu első temploma a temetőtől nyugatra állt. Ebből az időből maradt fenn a kisharang is (1677). Miután ez a régi fatemplom leégett, a falu népe összefogott és 1784-ben megépítette második templomát. Ennek tornya ma is áll, ám hajója összeroskadt és a meglévő toronyhoz épült a mostani templom 1911-ben. A templomban számos értékes, régi tárgy látható a már említett kisharangon kívül: nagyharang (1496), oltár (1775), Úrasztala, orgona (mindkettő 1830-ból). Ez utóbbit az erdőszentgyörgyi születésű Bodor Péter építette, aki a marosvásárhelyi zenélő kutat is készítette 1820-1822 között (ennek másolata látható a Margitszigeten). A református egyházközség neves lelkésze volt 1815 és 1830 között Fogarasi Sámuel esperes, aki megszervezte a felekezeti iskolát, megírta a falu történetét és önéletrajzát. Vámosgálfalva iskolája emléke iránti tiszteletből 2002-ben felvette alapítója nevét.
Az iskolát az elmúlt években felújították, benne modern Dokumentációs és Információs Központ működik, új tornaterem és műgyepes sportpálya épült. A tanulók létszáma kb. 250 fő, melyből kb. 140 gyermek magyar, kb. 110 pedig román tagozatra jár. Az óvodások száma 135.
Számos fiatal tagja a „Magvető és Frisskarézó Egyesületnek”, amely kórus és tánccsoport. Aktív a sportélet is, van gyerek- és felnőtt korosztályú focicsapat is.

Vámosgálfalva a 19. század végén épült Küküllőszög-Parajd vasútvonal mellett fekszik és buszjáratok is összekötik a környék nagyobb városaival. Az utcák nagy része aszfalt vagy kő burkolatú, a falu lakosságának 90 %-a digitális telefonnal és kábel tv-vel rendelkezik. Két korszerű orvosi rendelő és egy gyógyszertár is van a faluban.
A falu legfontosabb tervei között szerepel az utak felújítása, pezsgőgyár létrehozása francia befektető segítségével, a Bede fürdő gyógyhatásainak kihasználása és a Kis-Küküllő partjának támfalakkal történő megerősítése.


  



 

Keresés